Leskói hadifogoly temető újjáépítése
Az I. világháború idején létrejött leskói hadifogoly temető évtizedeken át elfeledett és elhanyagolt volt. Itt nyugszanak az Osztrák–Magyar Monarchia, az orosz és a szerb hadsereg katonái, főként 1915-ben elesettek. Az emlékhely újjáépítését és gondozását hosszú évek óta Stanisław Maciela kezdeményezte és vezeti, aki nagy elkötelezettséggel és elszántsággal vállalta a nehéz feladatot: visszaállítani a temető méltóságát, történelmi dokumentációját és eredeti formáját.
Kezdeményezés és az első kutatási lépések
1995-től Stanisław Maciela társadalmi munkában kezdte meg a leskói hadifogoly temető történetének feltárását. Ekkor a terület erősen benőtt, az eredeti síremlékek többsége elpusztult vagy ellopták. A legidősebb helyi lakosokkal folytatott beszélgetések, helyi hagyományok és első levéltári kutatások alapján sikerült részben rekonstruálni a temető eredeti elrendezését.
1996-ban Maciela kapcsolatba lépett az Österreichisches Schwarzes Kreuz (Osztrák Fekete Kereszt) szervezettel, amely az osztrák haditemetők gondozásáért felelős. 1997-ben hivatalos választ kapott, amelyben megerősítették, hogy a leskói katonai temetővel kapcsolatban nem áll rendelkezésre dokumentáció.
Rendezési munkálatok kezdete és intézményi támogatás
1996-ban Maciela kitartásának köszönhetően megkezdődtek a terület megtisztítási munkái: a növényzet eltávolítása, a régi sírhelyek megtisztítása, a temető határainak megjelölése.
Ugyanebben az évben a krakkói Orosz Föderáció Főkonzulátusa is érdeklődést mutatott, és elismerését fejezte ki:
Tisztelt Maciela Úr!
A krakkói Orosz Föderáció Főkonzulátusa nevében szeretném köszönetemet kifejezni az I. világháborúban elesett orosz katonák sírjainak gondozásáért.
Jó egészséget, boldogságot és további sikereket kívánok nemes munkájához.
Mély tisztelettel,
Valerij Csibukov
Főkonzul
Cikk a „Bieszczad” évkönyv 1999-es, 6. számából, Stanisław Maciela tollából
A leskói hadifogoly temető az I. világháború idején jött létre, amikor a Bieszczady térségében zajló intenzív harcok ezreket ejtettek áldozatul. Itt nyugszanak az Osztrák–Magyar Monarchia, az orosz és a német hadsereg katonái, sokan névtelenül, akiket társak vagy katonai temetkezési egységek temettek el csoportosan. A temetőt a régi plébániai temető mellett hozták létre a környéken működő kórházak, így például a leskói kastély és Huzel település közelében elhunytak nagy száma miatt.
Az építkezést a przemysli erőd alá tartozó Haditemetkezési Osztály végezte. A munkálatokat többek között orosz és szerb hadifoglyok végezték. A temetések során nem válogattak hadsereg szerint – „életükben ellenségek, halálukban megbékéltek”. A halottak nyilvántartása nehéz volt, sok adat elveszett. Becslések szerint mintegy 600 különböző nemzetiségű és felekezetű katona nyugszik itt.
A temető megjelenése katonai szimbolikára épült: karabélykereszttel díszített kapu, tüskésdrót kerítés, fa- és fémkeresztek, több nyelvű feliratok. Központi elem volt egy földhalom kereszttel és emléktáblákkal.
A két világháború közötti időszakban közép- és kelet-európai családok látogatták az emlékhelyet. A háború után elhanyagoltá vált, sírhelyek elkoptak. Csak 1995–1998 között kezdődtek meg a helyreállítási munkák – megerősítették a területet, visszaállították a kereszteket, a központi földhalmot és néhány síremléket. Jelenleg további rekonstrukció zajlik az eredeti állapot szerint.
Cikk a „Bieszczad” évkönyv 1999-es, 6. számából, Stanisław Maciela tollából
Az egykori Jugoszlávia nagykövetségének elismerése
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság varsói nagykövetsége többször is kifejezte háláját a leskói haditemető gondozásáért, ahol szerb katonák is nyugszanak, akik 1914–1915-ben estek el.
A levelezésben kiemelték a „kivételes, humanitárius elkötelezettséget”, megköszönték a temetőt bemutató albumot, történelmi szimbólumokat – a szerb címer és zászló – adtak át, és találkozási szándékukat jelezték Stanisław Macielával.
A későbbi levelekben, melyeket Milorad Šćepanović miniszteri tanácsos írt alá, ismét köszönetet mondtak a szerb sírok gondozásáért, segédanyagokat küldtek és jó egészséget, kitartást kívántak.
2000 és 2001-ben a szerb nagykövetség levelei Maciela úrnak
Köszönetnyilvánítás a Német Haditemető Gondozó Szövetségtől (Volksbund)
A Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge 2000-2001-ben köszönetét fejezte ki az I. világháborús temető helyreállításával kapcsolatos munkákért Leskóban.
Az egyesület elismerte az átadott információkat, tájékoztatást adott a pénzügyi támogatásról, és kiemelte, hogy a felújítási munkák szakszerűen történtek. A Volksbund képviselője szolgálati látogatást is ígért, hogy személyesen is megismerje az emlékhelyet.
Külön levelekben kiemelték, hogy Maciela úr elkötelezettségének köszönhetően a sírok méltó állapotba kerültek, és brosúrákat küldtek a Volksbund tevékenységéről Lengyelországban.
Emlékek a leskói hadifogoly temetőről
A „Bieszczady Echo” 2001-ben megjelent cikkében említésre került a leszki hadi temető felszentelésének 85. évfordulója. Bolesław Baraniecki emlékei, amelyek még a 20. század 20-as éveire nyúlnak vissza, nemcsak a hely történelmi, hanem személyes értékét is visszaadják.
Baraniecki úr gyerekként látogatta a temetőt nagymamájával, Paulina Domaradzkával, aki mesélt neki az első világháború idején leszken működő katonai kórházakról. Az elhunyt, gyakran névtelen katonákat éjszaka szállították a hadi temetőbe. Ezt a szomorú feladatot az ő nagyapja, Michał Domaradzki, majd később annak fia, Leon végezte. A szerző megemlíti, hogy ezek az éjszakai szállítók nehezen tértek vissza, megrendülve a helyzet súlyosságától.
A temető, amely ma felújítás alatt áll, eredetileg három részből állt. A fő területen kívül, amely ma is megtekinthető, még két további terület volt – az egyik egészen a patakig terjedt, a másik az út túloldalán helyezkedett el, ahol ma új sírok vannak. Ezek a régi, gyakran közös katonai sírok idővel feledésbe merültek – benőtte őket a fű, a keresztjeik eldőltek, és a történelem nyomai eltűntek.
Baraniecki hangsúlyozza, hogy Stanisław Maciela munkájának köszönhetően ez a különleges temető „újjáéledt, mint a főnix hamvaiból” – megmenekült nemcsak a struktúrája, hanem azok emléke is, akik az első világháború frontjain adták életüket.
Költői tisztelgés az elesettek előtt
Andrzej Piotrowicz verse mélyen megindító tisztelgés a leszki első világháborús katonatemetőben nyugvó különböző nemzetiségű katonák előtt. A költő kérdéseket tesz fel a katonák halálának értelméről, akik gyakran tudatlanul adták életüket idegen birodalmakért – ismeretlenül a célt és a földet, ahol meghaltak.
A leszki temető földjét a régi ellenségek megbékélésének helyeként ábrázolja, akik közös áldozatban egyesültek. Piotrowicz a „kettős feltámadások mezője” képét idézi: Lengyelországért, amely a háború után született, és az elesett lelkekért, akik az utolsó ítéletre várnak.
A vers emlékeztet arra, hogy nemzetiségtől függetlenül – legyen az német, osztrák, orosz, szerb vagy magyar –, mind itt nyugszanak egyenlőként, hősként. A költő arra hívja a járókelőt, hogy szánjon egy pillanatot elmélkedésre és imára, hogy legalább suttogva tisztelegjen áldozatuk előtt, amelyet – bár nem tudatosan – a szabad Lengyelországért is hoztak.
A muzulmán közösség hangja
2004-ben Mahmud Taha Żuk imám meglátogatta a leszki hadi temetőt, ahol bosnyák származású – muzulmán – elesett katonák is nyugszanak. Lelki tiszteletadásként felolvasta a Szent Korán Jasin szúrát a síroknál. Levelében köszönetet mondott a temető rendbetételéért, és javasolta, hogy helyezzenek el egy szimbolikus jelet – félholdat vagy az „Isten” feliratot – a síremlékeken, tiszteletként az iszlám hívői iránt. A levélhez mellékelte a „Muzulmán Évkönyvet”.
Mahmud Taha Żuk imám 2004. július 22-i levele:
Kedves Uram!
Muzulmán vallási ünnepségekről visszatérve meglátogattam Leszkot, ahol az első világháborús temetőben bosnyák katonák nyugszanak. A bosnyákok muzulmánok, ezért felolvastam a Jasin szúrát mindazokért, akik ezen a temetőben nyugszanak. Hálás lennék, ha elhelyezne valamilyen muzulmán elemet valamelyik sírkövön, például az „ISTEN” (الله) feliratot vagy a félholdat. Nagyon köszönöm a temető rendbetételét.
Utóirat: mellékelem a „Muzulmán Évkönyvet”.
Mahmud Taha Żuk imám levele, fényképe a leszki hadi temető látogatásakor és a muzulmán félhold
Galeréria – A temető felújítása
A leski hadi temető felújítási munkálatainak fotódokumentációja, melyet a leski Hadi Temető Társadalmi Gondozója, Stanisław Maciela kezdeményezésére és irányításával végeztek.
A felújítás a sok ember és szervezet támogatásának és jóindulatának köszönhetően vált lehetővé, akik elismerték a hely történelmi jelentőségét, ami fontos motivációvá vált a cselekvésre.
