A leszki első világháborús katonai temető műemléke

Leszko szívében, közvetlenül a régi plébániatemplom temetője mellett található egy különleges hely – az első világháború idejéből származó katonai temető. Itt mintegy 600 különböző nemzetiségű és vallású katona nyugszik, akik a környékbeli csatákban estek el.

A sírokat eredetileg fából készült oszlopokkal jelölték meg – ezek közül napjainkig csak egy maradt fenn. A temető kapuja fagerendákból és lécekből készült, a felső részén latin felirat olvasható:
„MORS SOLA VICTRIS — GLORIA VICTIS” („Mivel csak a halál a győztes, dicsőség illeti a legyőzötteket”).
A kapu oromzatában egy szuronyokból készült kereszt kapott helyet – a keresztet a harctereken talált szuronyokból állították össze.

Az I. világháború 1914–1915 áldozatainak katonai temetőjének felszentelése Leszkóban 1916. április 30-án. A fényképen: Teofil Dzierzyński római katolikus pap, Włodzimierz Gmytrasiewicz görögkatolikus plébános, K. Pohorecki főispán, Filip Votrub csendőrparancsnok. Fotó: a Császári és Királyi Hadsereg fényképésze

A temető felszentelésének szertartása

1916-ban ünnepélyes körmenetet tartottak Leszko és a környező falvak lakosai részvételével. Négy felekezet (római katolikus, ortodox, görögkatolikus és evangélikus) papjai közösen szentelték fel a temetőt, és tiszteletüket fejezték ki az elesettek iránt. Tömegek gyűltek össze, hogy megemlékezzenek azokról, „akik a béke álmát alusszák”.

A temető kinézete 1916-ban

A második világháború után a temető feledésbe merült. A legtöbb fakereszt elkorhadt, a nevek eltűntek, és a helyet benőtte az erdő. Csak 1995 és 2003 között indult meg az újjáépítés. Helyi történelemkedvelők, Leszko város vezetése és nemzetközi támogatás révén sikerült helyreállítani a tömegsírokat és az egyéni nyughelyeket, eredeti helyükre fémkereszteket állítani, újjáépíteni a földhalmot kereszttel és emléktáblával, nevesített táblákat elhelyezni, valamint információs táblákat kihelyezni.

A projekt támogatói között volt az Osztrák Fekete Kereszt (ÖSK), az Orosz Konzulátus, valamint Przemyśl városi hivatala.

Leszkó / Lisko / Az I. világháború 1914–1915 katonai temetője – állapot 1916–1939 között. Fotó: Jan Krzywowiąza

A katonai temető felújítása

Hosszú évek feledése után a leszkói katonai temetőt tisztelettel és a történelmi hitelesség iránti elkötelezettséggel állították helyre. Levéltári kutatások segítségével sikerült rekonstruálni az eredeti sírhely-elrendezést, valamint azonosítani a temetettek egy részét. Ahol csak lehetett, a sírhelyeket exhumálással is megerősítették.

A területet megtisztították az elburjánzott növényzettől és a hulladéktól, visszaállították a tömegsírok és az egyéni sírok eredeti elrendezését. Új, az eredetiek mintájára készült fémkereszteket állítottak fel, mindegyik sírnál névtáblát helyeztek el. A központban ismét felállították a halmot kereszttel és a latin felirattal – az 1916-os eredeti tervre utalva.

A felújítás sok ember és intézmény közös munkájának eredménye: Leszkó városa, lengyel és külföldi önkéntesek, az Osztrák Fekete Kereszt, az Orosz Konzulátus Krakkóban, valamint helyi történelemkedvelők vettek benne részt. Ma a temető ismét az emlékezés és a megbékélés helye – néma tanúja az első világháború tragikus sorsainak.

Földsírok kialakítása (korábbi tömegsírok helyén). A képen: Witold Maciela, Stanisław fia. 1996 tavasza
2004. szeptember 9. – Magyar delegáció a leszkói katonai temetőben. Koszorú az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének katonáinak tömegsírjánál.

Nemzetközi emlékhely

Olyan emberek látogatnak ide, akik meg akarják találni hozzátartozóik sírhelyét, gyertyát gyújtani, fényképet készíteni, vagy egyszerűen csak megállni egy pillanatra. Vannak, akik családi nyomokat keresnek, mások csak tiszteletet akarnak adni az elesetteknek – nem számít, milyen nemzetiségűek voltak, vagy milyen egyenruhát viseltek.

Ez a kis hely nagy szimbolikus jelentőséggel bír. Emlékeztet egy háborúra, amely szinte egész Európát érintette, és a fiatalokra, akik távol az otthonuktól vesztették életüket.

Ma mindazok felkeresik, akiknek ősei itt nyugszanak, vagy akiket a régió történelme, illetve az első világháború érdekel.

A különböző országokból érkező emberek jelenléte azt mutatja, hogy az emlékezet nem ismer határokat – és hogy a közös, még ha nehéz is, történelem nem megoszt, hanem összeköt.